Metz Krisztián - Szántó Eszter
Az Önismeret egészséges felnőtt embereknek szól, akik szeretnének a saját életük fölött egyre több kontrollt nyerni, egyre nagyobb rálátást szerezni arra, mit miért tesznek, mi miért „történik” velük az életükben.
Van olyan embereknek is csoport, akik az élethez szükséges minimális kontrollt is elvesztették, az a csoport a Terápiás csoport.
Sokan a kettő (Önismereti, Terápiás) összekeverése miatt nem mernek magukkal elkezdeni foglalkozni, mert azt gondolják, csak annak érdemes önmaga jobb megismerésére időt fordítania, aki beteg.
Néhányan úgy gondolják, a fejlődésünk lezárul 18 éves korunkban. Mások úgy, hogy életünk végéig tart. Megint mások pedig úgy, hogy életünk végével sem ér véget.
A pszichodráma olyan csoportmódszer, amely az egyénen belüli feszültségeket, konfliktusokat megjeleníti, színpadra helyezi. Ebben az egyénnek a csoport tagjai nyújtanak segítséget.
Egy csoportfoglalkozás több szakaszból áll:
Az első szakaszban a csoport tagjai összehangolódnak egymással, mindenki a saját tempójában "megérkezik" a csoportba. Ez lehetővé teszi mindenki számára, hogy azon problémáit, amivel életében küzd, elkezdje "beemelni" a csoportba.
Miután az összehangolódás megtörtént, a csoporttagok választás elé kerülnek: szeretnék-e a csoport többi tagja és a vezetők segítségével megjeleníteni a problémájukat, vagy inkább mások játékában „játszanak szerepet”.
Azok közül, akik szeretnének a problémájukkal dramatikusan foglalkozni, a csoport többi tagja kiválasztja azt az egyet, aki aktuálisan lehetőséget kap a játékra. Ő lesz a játék főszereplője és rendezője is egyben.
A pszichodráma játék:
A főszereplőt a csoport egyik vezetője segíti a témája kibontásában, és egy olyan helyzet kiválasztásában, ahonnan a drámajáték elindulhat. (pl. egy nemrég lezajlott veszekedés a párunkkal, szüleinkkel, gyerekeinkkel, barátainkkal, munkatársainkkal, főnökünkkel, beosztottunkkal)
Ezután a főszereplő megjeleníti az adott konfliktushelyzetet. Tulajdonképpen úgy, mintha csak egy színdarabot rendezne - berendezi a színpadot, a díszleteket, kiválasztja a szereplőket (élete szereplőit – a csoport tagjai közül), akik az adott "darabban" szerepet játszanak.
A főszereplő előjátszik minden szerepet, amelyik a "darabjában" megjelenik (tehát például, ha a párommal való konfliktus a téma, akkor nem csak a saját szerepembe kell belehelyezkednem, hanem a pároméba is - sőt, amennyiben az az érzésem van, hogy a párom véleményében más emberek véleménye is közrejátszik, akkor az övékbe is, és ők ugyanúgy megjelenítésre kerülnek a színpadon). Ez azért is nagyon hasznos, mert való életünkben ritkán vesszük a fáradtságot a másik szempontjába való belehelyezkedésre.
A színpadon nem csak személyek jelennek meg. Megjelenítésre kerülhetnek a főszereplő ill. a többi szereplő érzései is, melyek az adott helyzetben jelen vannak bennük.
A drámajáték ritkán egy színen játszódik. Mint ahogy életünk sem csak az "itt és most"-ból áll. Jelenlegi problémáink, konfliktusaink, szorongásaink okai a múltunkban gyökereznek.
A drámajáték is legtöbbször elkezd visszafelé haladni a múltban, és életünk korábbi színterei is megjelenítésre kerülhetnek. Sokszor elementáris erővel felszínre hozva belőlünk annak megdöbbentő felismerését, mi is jelen problémánk oka, amit talán valamikor réges-régen eltemettünk magunkban...
Ezeknek a rádöbbenéseknek a megélésével és a drámajáték alatti átdolgozásával viszont lehetőségünk nyílik jelen problémáinkhoz már egy másabb, érettebb szemszögből viszonyulni.
A játék után:
A játék során azé a csoporttagé a főszerep, aki erre jelentkezett, és akinek a csoport lehetőséget adott.
A játék végeztével azonban a többi csoporttag is lehetőséget kap - egyrészt a főszereplőével hasonló élményeinek és az azokból megszerzett tapasztalatainak megosztására, másrészt azok a csoporttagok, akik a játék valamely szerepére lettek kiválasztva, arra is lehetőséget kapnak, hogy visszajelezzék a főszereplőnek, milyen érzéseket éltek meg a játék során. Ezáltal is tovább segítve a megjelenített konfliktus mélyebb megértését.
A „játék” pedig az életben folytatódik, mert a drámában megtapasztalt új viszonyulásmódot még át kell ültetni a valós életünkbe is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.