Coaching blog

Avagy miért előnyös pszichológushoz, coachoz, illetve más (specialista) szakemberhez fordulni régóta rendíthetetlenül fennálló, vagy hirtelen keletkezett, de túlságosan megterhelő élethelyzeti problémáinkkal?

Mielőtt a választ keresve közösen gondolkodunk, leszögezem, hogy jobban szeretem az élethelyzeti jelzőt az életvezetésinél. Ugyanis egyrészt az életünket vezetjük, irányítjuk több-kevesebb sikerrel, de benne is vagyunk, mint a helyzetek átélője, tárgya. Sőt nem egyszer tudatosan vagy tehetetlenül átengedjük az irányítást környezetünknek valamely nyílt vagy rejtett előnyért cserébe. Másrészt nem minden élethelyzet igényel döntést, életvezetési manővereket. Összességében az élethelyzeti jelzőt rugalmasabbnak, kifejezőbbnek tartom. Továbbá, amint életvezetési tanácsért fordulunk valakihez, abban a pillanatban azzal a paradoxonnal találjuk szembe magunkat, hogy átmenetileg csökkentettük autonómiánkat, megkérdőjeleztük életvezetési kompetenciánkat. Élethelyzetben gondolkodva ez a paradoxon kevésbé jelenlévő, könnyebben fogadunk, fogadhatunk el külső segítséget.

Melyek hát azok az előnyök, amiért végül mégis segítséghez folyamodunk?
Anélkül, hogy a pszichobiznisz gyámoltalan fogyasztóiként sodródnánk végig a helyzeteken segítőink fejlődését és saját leépülésünket támogatva. 

A régóta fennálló, krónikus probléma- illetve stresszhelyzetekben, bizonyára végiggondoltunk és kipróbáltunk már több lehetséges megoldási alternatívát, stratégiát, melyek végül nem vezettek kielégítő eredményre. Valószínűleg kimerítettük már azt tudásbázist (saját kompetenciák, kollégák, szakkönyvek...) és természetes kapcsolati támogatást (család, barátok...), mely  közvetlenül elérhető volt számunkra. És mégis változni, változtatni szeretnénk, nagyon helyesen.  Ekkor emelt fővel fordulhatunk külső támogatásért, tanácsért, segítségért. A pszichológus, coach nem veszi át tőlünk a helyzet megoldásáért, életünkért való felelősséget, teherbíró képességünknek megfelelően tudatosítja bennünk a terápiás, konzultációs... folyamat során. Jelenlétével, empátiás figyelmével energetizál, felismerésekre inspirál, néha közvetlen tudást, megoldási tanácsot ad, mely csak akkor kerülhet befogadásra, ha már személyiségünkben megértünk rá, hogy magunkévá integráljuk. Jelenlétével, tudásával kiegyenlíti, összebékíti a személyiségünk diszharmonikus összetevői által generált hiányokat, belső konfliktusokat, egészen addig míg belső működésünk maga harmonikussá, vagy legalábbis  elviselhetőbbé nem válik.

A másik – a túlterhelő, krízissel, összeomlással fenyegető – élethelyzet (katasztrófák, veszteségek: baleset, betegség, válás, gyász...)  szintén  indokolják a pszichológushoz, pszichiáterhez fordulást, amennyiben a benne lévő egyén úgy érzi, hogy egyedül nem képes elviselni maradandó károsodások nélkül a helyzet okozta stresszt, feszültséget. A segítő ebben az esetben is jelenlétével hat; áthidalja a kritikus időszakot, tartja a pácienst, amíg kellőképpen meg nem erősödik a traumatikus esemény feldolgozásához. 

A korábban említett jelenlétet tehát nem lehet megúszni, megspórolni, amennyiben az élethelyzet mélysége, intenzitása megköveteli. A tréningek, coaching folyamatok során  szintén olyan – a mesterségesen kialakított helyzetből és a tréner, coach (és a társak) személyes jelenlétéből közvetlenül fakadó tudásbővülés, tapasztalati tanulás történik –, mely könyvekből, internetes leírásokból nem sajátítható el, vagy csak nagyon alacsony hatásfokkal.  A részvétel tehát itt is indokolt, amennyiben az érintett területeken szeretnénk fejlődni.

Miután a személyes jelenlét, a részvétel jelentőségét kellőképpen hangsúlyoztam, fontosnak tartom utalni rá, hogy mikor ne forduljunk professzionális segítséghez. Ezzel ellensúlyozni szeretném azt az egyre inkább minden szakmára kiterjedő fogyasztásösztönzést, mely végül a „kimarad, lemarad” szlogenhez, gondolkodáshoz vezet el.

Mielőtt professzionális szakemberhez fordul gondolja végig:

• Saját kompetenciái valóban nem elégségesek a helyzet megoldásához?
• Kipróbált-e minden elérhető alternatívát?
• Felhasznált-e minden rendelkezésre álló kapcsolati támogatást?
• Valóban szükséges-e az adott részképessége fejlesztése?
• Anyagilag vagy más szempontból nem helyez-e több terhet az Ön vállára az igénybe vett segítség (szolgáltatás), mint a várható előnyök?
• Az adott probléma és élethelyzet megoldásához az adott módszer és szakember a legalkalmasabb-e?

Ha a válasz többségében igen, akkor nyugodtan forduljon támogató szakemberhez. Az Ön számára hasznos és előnyös lesz a folyamat.