Coaching blog

Egyre többet tanulunk az iskolában, a munkahelyen, tanfolyamokon, workshopokon, konferenciákon, vagy akár csak az Internet segítségével... Ennek ellenére a lemaradottság nyomasztó érzése egyre inkább úrrá lesz sokakon, miközben az információk, nézetek, értékek bőséges özöne lankadatlan sugalmazza a „még ezt is tudnod kéne, ebben is jártas lehetnél, erről sem hallottál még...” felszólító, megszólító elvárásait. Így aztán könnyen lehetséges, hogy az önmagában elbizonytalanodott egyén tovább sodródik a bűvös marketing szavak mágikus áramlatán és fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt: „ruhát, cipellőt és kalapot” avagy tanfolyamot, tréninget, mestert és gurut.   

Hogyan lehetséges, hogy nem alakul ki kellő önbizalom, magabiztosság, pozitív énkép mindannyiunkban? Lehetséges e túl sok belőle, avagy túl kevés? Egyáltalán mit értünk ezen kifejezések alatt? Az önbizalom, vagy magabiztosság az a tulajdonságunk, amely kifejezi, hogy bízunk magunkban, meg van a hitünk, hogy az életünkben előforduló szituációkat képesek vagyunk kezelni, a felmerülő problémákat és feladatokat megoldani, konfliktusokat elrendezni. 

Önbizalmunknak külső és belső forrásai is vannak, illetve fejlődésünk, felnevelkedésünk során támaszkodunk e forrásokra, magunkba építjük őket, miközben alakul a saját magunkról alkotott kép, az úgynevezett énkép. Az énkép tehát mindazon gondolatok, vélekedések, értékelések összessége, melyeket magunkról, illetve magunk és környezetünk viszonyáról gondolunk. Bele tartoznak azok az érzések, hangulatok, irányulások is, amelyeket ezek kapcsán önmagunk  irányában táplálunk. Az irányulások túlsúlyának minősége szerint ezért globálisan negatív vagy pozitív énképről beszélünk. Negatív énkép esetén a kellemetlen, kritikus, rossz gondolatok és érzések vannak túlsúlyban, míg pozitív énkép esetén a kellemes, dicsérő, jó gondolatok és viszonyulások. Éppen ezért a negatív énkép csökkenti az önbizalmat, passzivitásra, óvatosságra, vagy akár ellenségességre sarkall. Negatív énkép esetén negatívabb a hangulat, jobban emlékszünk a kudarcokra, balul végződő eseményekre, ezért gyakrabban gondolunk szorongással, félelemmel jövőbeli eseményekre. A negatív énkép szélsőséges esetben többek között depresszióhoz is vezethet, illetve együtt jár azzal. Ezzel szemben a pozitív énkép növeli az önbizalmat, bátorságra, cselekvésre hangol, ami több sikerélményhez, a környezet pozitív visszajelzéseihez vezet, ami által tovább erősödik a pozitív énkép. Mindez jobb hangulatot eredményez, emlékeink is inkább a pozitív tartalmak, sikerek köré szerveződnek, illetve azok könnyebben hozzáférhetőek. 

Énképünk személyiségünk része és már igen korán azzal együtt fejlődésnek indul. Ha törődő, stabil, jól gondoskodó családba születünk, akkor védettebbekké válunk az élet hányattatásaival szemben, nagyobb valószínűséggel teljesítjük jól az életkorilag elvárt normákat és énképünk inkább pozitív irányban fejlődik. A gondoskodó környezet eredményeként igényeink, szükségleteink optimális kielégültsége pozitív sémákat alakít ki önmagunkról és környezetünkről. A gondoskodás hiánya, vagy netán eltúlzott volta, olyan tapasztalásnak teszi ki a fejlődő személyiséget, melyek hiányok, fájdalmak, irreális elvárások formájában épülnek be a személyiségbe és az önmagunkról alkotott képbe, ami negatív énkép kialakulását és deviáns személyiségfejlődést segít elő.   Ez a fejlődési út egy nyomasztó, kiszámíthatatlan, zűrzavaros, ellenséges világ képét vetíti elő és ezzel szinkronizáló hangulati és gondolati elemek kerülnek túlsúlyba. 

Egy önmagában kevéssé bízó ember különböző életvezetési stratégiákat alakíthat ki, hogy önbizalomhiányát ellensúlyozza. Lehetséges, hogy túl kevés kockázatot, kihívást vállal, megpróbál mindig a biztonságos, már ismert dolgokkal, emberekkel foglalkozni. Így azonban hamar egyhangúvá, unalmassá válhat az élete, talán észre sem veszi, hogy hiányoznak az élmények, a változatosság. Van aki épp ellenkezőleg, önbizalomhiányát folyamatos versengéssel, nagyotmondással kompenzálja, akár tudattalanul is. Sikerérzete illékony, szüksége van a külvilág folyamatos megerősítésére, visszajelzéseire, csak rajongói körében érzi jól magát.  Egy lehetséges kompenzációs stratégia az anyagi javak, végzettségek, titulusok, címek felhalmozása. Kóros esetben ez sem nyújt megnyugvást, mindig lehet fölfelé viszonyítani, akad egy még jobb, újabb, érdekesebb termék, begyűjthető trófea. Ebbe a körbe tartozik a szexuális élmények, partnerek, teljesítmények hajszolása is.

Milyen lehetőségeink adódnak önbizalmunk, énképünk egészséges fejlesztése terén? 
Az egyik legfontosabb tényező önmagunk és környezetünk integrált szemlélete, múltunk, jelenünk és jövőnk rendszerben, folyamatában való észlelése. Önmagunk értékeinek és hiányosságainak reális számbavétele, életvezetési értékek, stratégiák kidolgozása. Ha legfontosabb értékeink tekintetében szilárdak vagyunk és rendelkezünk az előretekintés, tervezés és végrehajtás képességeivel, akkor védettebbé válunk az átmeneti problémákkal, stresszel szemben. Ezáltal kevésbé sodornak el a számunkra kívánatos útról a külvilág csábításai,  a mások számunkra idegen céljainak érdekében felénk irányuló nyomás.  

Kellő önismerettel és kitartással, a realitás talajáról kiindulva és távlatokban gondolkodva csaknem minden cél elérhető: tudás, edzettség, párkapcsolat, anyagi jólét... A megfelelően kiválasztott értékek, célok és eszközök biztosítják a sikerélményeket és önbizalmunk, énképünk fejlődését, javulását. Igazi szabadságunk és felelősségünk akkor kezdődik, amikor felismerjük, hogy az ahogyan lemodelleztük a világot csak egy a lehetséges modellek közül és nem egyenlő az objektív valósággal. Akkor szabaddá válunk új, a számunkra fontos gondolatok, érzések, tapasztalatok befogadására és feldolgozására. Az élmények feldolgozása lehetővé teszi személyiségünk egyben maradását, koherenciáját, akár úgy, hogy az új tapasztalatot illesztjük a régiekhez, akár úgy, hogy a régiekből elvetünk, helyettesítünk az újak segítségével. Integrációs tevékenységünknek köszönhetően a fejlődés törvényszerű, eredményeinkből erőt merítünk, hibáinkból tanulunk, gondolkodunk, döntünk, tervezünk, cselekszünk és ha szükséges, akkor a külvilág visszajelzései alapján módosítunk bármely szinten.