Tegnap elengedett kormánnyal bicikliztem. Fantasztikusan jó volt, szuper, imádtam. Nem emlékszem, hogy ez valaha elő fordult volna, gyermekkoromban sem. Perceken át gördültem az elhagyatott országúton, szabadon.
Meglehet új képességeket kezdek kifejleszteni magamban. Egyszer régen beszéltem egy ismerősöm ötven év körüli édesapjával, aki nagyon büszke volt rá, hogy gördeszkával ment az utcán. (A gördeszkázás akkoriban vált nagy divattá a fiatalabb generációk körében.)
Hogy mi ennek a játékra való nyitottságnak a haszna? Valószínűleg ugyanez a nyitottság teszi lehetővé komolyabb területeken is a tanulást, változást, új készségek kialakítását. Akár egy életút utolsó percéig is. Szóval kalandra fel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.