Rabi Sándor

A növekedésnek indult kisvállalkozásoknál a forgalom emelkedését rendszerint követi a létszám emelkedése is. 15-20 fő felett (50 főnél már mindenképpen) egy új középvezetői szint belépése elkerülhetetlen. A vállalkozás vezetője addig közvetlenül egy kézben tartotta az irányítást, de a létszám emelkedése miatt kénytelen középvezetőkön keresztül vezetni a szélesebb munkatársi gárdát.

Az új középvezető kikerülhet a szervezet által kinevelt emberek közül, de lehet új belépő is. Az új belépő középvezetőnek sok nehézsége adódhat magával a felsővezetéssel, de a munkatársak irányában is. A bejegyzésben az alárendelt csapattal kapcsolatos problematikával foglalkozunk kicsit.

Sokszor tapasztalom kivállalkozásoknál, hogy az új középvezetőt nagyon nehezen fogadja el a csapat. Egyrészt ez a vezetői szint még közel van a „fronthoz”, így a vezetői kompetenciák mellett fontosak a szakmai kompetenciák is. Ebben, az üzlet szakmai ismeretében a már több éve ott dolgozó, összeszokott munkatársak előnyben vannak – miért fogadjanak el egy kevésbé felkészült embert? Másrészt a csapat számára szokatlan az új vezetési rendszer, eddig központi vezetés volt – ellenállnak a változásnak. A belépő vezető sokszor erőlködik, hatalmi játszma indul a csapattal. Formálisan ő lesz a vezető, de informálisan vezetői szerepében gyenge – sokszor egy senkinek sem jó patthelyzet alakul ki.

Ide kapcsolódó tanulságos pszichológiai kísérletet végeztek az 1950-es években óvodáscsoportokkal. Mérei Ferenc kísérletében először hosszasan megfigyelték a gyerekeket a szabad foglalkozások idején. Gondosan kiválasztották azokat, akik tudtak hatni társaikra, akik modellnyújtók voltak, akik irányították a játékban a többi óvodást. Ők voltak a kis „vezetők”. A többiekből, akikre inkább a modellkövetés volt jellemző kis (4-5 fős) csoportokat hoztak létre. Ezek a kis csoportok ezt követően csak együtt játszottak. Az elkülönült csoportoknak saját szokásaik, szabályaik alakultak ki, mindenütt felépült, hogy ők együtt mit játszanak, hogyan játszanak. Az összeforrt csoportokba ezután beraktak egy-egy „vezetőt” a korábban dominánsnak bizonyult óvodások közül. A nagyobb szociális hatékonyságú gyerekek megpróbálták átvenni az irányítást, de nem sikerült nekik. Az utasításokat a többiek nem követték, játszották tovább a saját játékukat. 12 esetből 11-ben a belépő vezetőt „felszippantotta” a csoport. Az új óvódás csapattagoknak nem sikerült elérni, hogy az általuk hozott játékokat játsszák a többiek – pedig próbálkoztak. Az újak vették át a csoport hagyományait, és tanulták meg a kialakult játékokat. Viszont ezt követően „vezetői” kvalitásaik már jobban érvényesültek: a meglévő szabályokon picit változtattak, új, saját variációkat vittek be a játékba, amit már követtek a többiek. A kísérlet tanulsága az lett, hogy „a csoport erősebb, mint a vezető”.

Ha a vállalkozásba belépő új középvezető nem veszi figyelembe a már kialakult normákat, és frontálisan szembe megy a csoporttal, akkor könnyen alulmaradhat. Érdemes lehet átvenni a hagyományokból, és ezen keresztül átvenni a csoport irányítását.